Megtörtént hát. A füstölők kiégtek, a szent ornamentikába nyúlós csend tapadt, egyszerre Kyrie-t kiáltott minden élő, egyszerre omlott ránk az égi boltozat; de én Uram nem bántam bűnt, s a pinceszínű éjben fakó virág bomlott ki lelkem szárnyain: fogoly vagyok, látszattá lett a lényeg bennem, elmélkedem az élet árnyain.
Éjszínű tölgy a korhadó fenyéren: a vadállat jegyében új csillag ragyog, s a pőre fényben megéled minden óra - "Emlékezz ember: por vagy, s visszatérsz a porba". |