Piéta |
| PIETA ( Jn. l9,25-27) Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia. Mária, Jézus Anyja, "állt" a kereszt mellett. Állt. Aki áll, az nem görnyedt, nem hajlott, nem roskadozik. Áll. Erős. Bírja a megpróbáltatást, pedig lelkét tőr járja át, amint azt az agg Simeon megjövendölte neki. Eddig is értette a kemény szavakat, de most már érzi is. Fia jel, akinek ellent mondanak. - Neki állnia kell. Nem fokozhatja Fia szenvedését a maga összeroppanásával. Egyenes tartással kíséri. Elviseli, hogy nem ő segíthet a kereszthordozásban. Túléli, hogy ő nem érintheti Egyszülöttjének sáros-véres arcát, amint azt tehette Veronika kendőjével. Van-e oly szem, mely nem sírna Krisztus anyjával s e kínra hidegen pillantana? Aki könnyek nélkül nézze, hogy merül szenvedésbe fia mellett az anya? Vajon Mária, legalább lelkében, tudta-e énekelni, hogy " magasztalja lelkem az Urat... hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát..." A megtestesülés pillanatában, amikor anya lett a Szentlélek által, akkor suttogva, csodálatban érthetetlenül ugyan, de teljes önátadással mondotta: " Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." Tudja most hittel mondani, hogy történjék, aminek történni kell? - Szótlan. Hang nem jő ki ajkán. Ekkora fájdalomban jajt sem képes mondani. Szemei már könnytelenek. Szótlan. A megjövendölt tőr átjárja szívét, amelyből mégiscsak felsír imája: " történjék velem szavaid szerint. " Szüzek szüze! Légy szívedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add hogy sírván Krisztus sírján sebeit szívembe írnám s bánatodban részt vegyek! Hogy mit érezhetett Mária, talán az tudja elképzelni, fájdalmát átérezni, aki saját gyermekét temette már el. Aki szüleit veszti el, árva. aki házastársát, az özvegy. Arra azonban nincs szó, aki gyermekét fekteti sírba... - Áll az Anya keservében és hallgatja Fia szavait. " Atyám bocsáss meg nekik..." - és Mária is megbocsát fia gyilkosainak. Hallja a megadó vallomást: " Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet... "Hallja latrok egyikének csúfolódását, a másik kérését, akinek Fia megígéri: " Még ma velem leszel a paradicsomban." Aztán jön a pillanat. Jézus és Anyja tekintete találkozik, és hallja gondoskodó döntését, amely neki és szeretett apostolának szól: " Asszony, nézd, ő a te fiad... Nézd, ő a te anyád..." - Ekkor, hogy látta Édesanyját, Ő, akinek kellett Simon segítsége, Veronika kendője, most szüksége van barátja és édesanyja jelenlétére. Még neki sem volt mindegy, kit lát haldoklásában, melyből még felkiált: " Beteljesedett! " És fejét lehajtva kilehelte lelkét. Fiad sebe sebesítsen! Szent keresztje részegítsen és vérének itala. Hogy a pokol tűzén ne égjek! S az ítélet napján, kérlek, te légy védőm, Szűz Anya! Igen, akkor, s már előbb, halálom óráján kérjed Fiadat, fordítsa felém arcát és mondja nekem is: " Még ma velem leszel országomban. " |