Virágvasárnap titka az Úr Jézus dicsőséges szenvedésének elővételezésében rejlik. Ezzel a nappal nyitja meg Egyházunk az év legszentebb hetét, a nagyhetet. A templomban gyülekező hívek lélekben már előre arra készülnek, hogy átéljék az Úr húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését, kereszthalálát és feltámadását, megdicsőülését is. Virágvasárnap nélkül ünnepelve a Szent Háromnapot, félő, hogy a názáreti Jézus egyéni élettörténetére emlékeznénk csupán: perére, megkínzására és kivégzésére. Ezen a vasárnapon azonban már előre kaphatunk néhány sugarat Húsvét hajnalának, Jézus feltámadásának dicsőséges fényéből. Igen, Nagypéntek sötétségét, fájdalmas gyászát Virágvasárnap és Húsvét ragyogása keretezi. Tábor hegye, a Színeváltozás jelenete juthat eszünkbe, ahol szintén az elővételezett dicsőség, a Mennyország előíze öleli körül a nagypénteki áldozatot. Tündöklő fényességben áll ott az Úr Jézus, miközben Mózessel és Illéssel épp eljövendő szenvedéséről és kereszthaláláról beszélget. Virágvasárnap fénye is onnét származik, ha csak kis résnyire bár, de mégis előre feltárulni látszik az Üdvösség ajtaja. Péterrel együtt nekünk is örömmel, bátorságot merítve ki kell mondanunk: "Uram, jó nekünk itt!" De azután minden lecövekelő és sütkérező magatartás helyett nekünk is tovább kell mennünk Jézussal, az Ő kegyelméből, Vele együtt részesedve a szenvedésből, vállalva mindennapjaink keresztjeit. Igen, nekünk is le kell jönnünk a Tábor hegyéről, hogy az Úrral együtt fölmenjünk Jeruzsálembe, arra a másik hegyre, amit Golgotának hívnak.

A virágvasárnapi ünneplő népsokaság éppen ezen a ponton tévesztette el az utat. Csak a földi dicsőségben és a csodavárásban akarta követni Krisztust, a keresztútra azonban már nem lépett rá. Mi ne vonakodjunk az Úr Jézus nyomdokain járni! Ne feledjük: ha Vele együtt szenvedünk, Vele együtt meg is dicsőülünk. Legyen meg bennünk is ugyanaz a lelkület, mint Benne, aki Isten létére megalázta önmagát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta és megdicsőítette Őt. Lépjünk hát mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadása dicsőségének és örök életének is részesei lehessünk.