Láttam, amint állt az ablaknál.
Áttetsző alakja, mintha
a függöny mátrixa lett volna,
kaptáraiba fogta a fényt,
hogy aztán kötegbe kösse
köré a gravitációja.

Láttam, amint ott állt az ablaknál,
és kerengésre ítélt lomha fotonok közt
vonalai lassan feloldódtak.

Láttam, amint pasztelljében
foltokra maszatolódott az idő,
és síkra meztelenedett a tér körötte,
mely síkba e pillanat nyomata
vésődött örökre.