-akkor és most-

Édesanyám,

ha a borítékban virágot küldenék, hervadt szirmokat kapnál. Ám szeretetemtől élő gondolataim frissen érkeznek hozzád.
Az Úristen saját szépségéből adott a virágoknak, a messzi csillagoknak, az erdők zöldjének és a felhők bíbor-arany-ezüst játékának. Erejét adta az anyag ölében nyüzsgő titkos mozgásnak és az égitestek alig mérhető száguldásának. Bölcsességét a világmindenség roppant terveibe tette, az Értelem kutató fényét a férfi fejében gyújtotta meg.
Szeretetének jóságát hová helyezte?
Az anyák szívébe... Tiedébe is, jó Anyám!
Amióta Jézusban az Isten emberré lett s ki tudja hányszor mondotta anyjának: Édesanyám - azóta a mindig szent szó
még szentebb lett: Anyám!
Szívek piros koszorújában él az ember. Szeretetek és szerelmek lángolnak fel és lobbannak el. Csak egy szív ég értünk földön s égben egyaránt: anyánk szíve.
Ahol szeretet van, ott Isten jelen van. Így tehát Istent addig nem lehet száműzni a földről, amíg egyetlen anyai szív dobog és benne a tiszta szeretet.
Ha a szívek a szeretet mécsei, akkor az anyai szív a családok életében örökmécs.
A női szív az anyaság bölcsője. Benne ring az emberiség élete és jövője. - Áldott a szíved Anyám, mert ringattad családunk és a magyarságunk jövőjét. ( Három gyermek, hét unoka, tizenkét dédunoka. ) Nem éltél hiába...
Az anyák szívén át folyik a történelem.
Az anya a földi élet ajándékozásával a megváltás, üdvösség lehetőségét is ajándékozza gyermekének.
....
Lásd jó Anyám, virágokat nem küldök neked, de e gondolatok fiad szívmelegében frissen érkeznek hozzád, kívánom gyönyörködjél bennük, mint egy csokor mezei virágban!

----------------------------------------------------------------

Édesanyám, akkor -mennyi éve is már?- amikor még közöttünk voltál, a fenti sorokat írtam neked. Most miért ne tehetném meg? Hányszor imádkozom érted, szólok hozzád s hiszem, valamit tudsz, biztos többet, mint mi, itt és most. Készülök a találkozásra. Visz feléd az idő! Nos, miért ne szólna e levél most is neked? Aki Istent látja (tanítja a teológia) benne látható mindaz, amely felé értelem és a szív vágyakozik. Az csupán látszat, hogy a föld és ég naplementekor összehajlik, ám a Valóság egy, benne idő és tér egymást öleli. - Szeretetben öleljük egymást jó Anyám!