Éjben a holdat
fehérnek látom,
miként dalolgat
lombon és ágon.
Bújj meg e szíven!

Oh, drága Szívem!

Tükör lett a tó,
rajt a fák foltja
alig látható,
s a fényt eloltja.
Szél sír a tóra…

Aludj, itt az óra!

Csillogva szállnak
békés langy dalok,
s fénye e tájnak
lágyan andalog.
Örök ez a kéj!

Felszentel az éj!

La lune blanche

La lune blanche
Luit dans les bois;
De chaque branche
Part une voix
Sous la ramée...

Ô bien-aimée.

L'étang reflète,
Profond miroir,
La silhouette
Du saule noir
Où le vent pleure...

Rêvons, c'est l'heure.

Un vaste et tendre
Apaisement
Semble descendre
Du firmament
Que l'astre irise...

C'est l'heure exquise.