Szól a telefon, zaklatott hang a túloldalról:
- Meghalt Varga Csaba.
Zavarba jövök. Keresem az arcot a névhez, a hangot és a mozdulatokat a nagyszerű férfihez. Aztán látom is magam előtt. Nyugodt, derűs arc, magyaros bajusz, büszke tekintet. Beszéde néha szaggatott a sűrűn felvillanó és elcikázó gondolatai miatt. Érzem, messze a szavai előtt jár.
Egészen mélyről ismerem, noha nem találkoztam vele személyesen. Néhány levelet őrzök tőle, ezek is inkább töredékek, intelmek, baráti korholások.
Olvasom az életrajzát, Kaposvártól nem messze született egy ősi magyar faluban, mely hatszáz esztendeje dacol a fogyatkozó nemzet örök magyar sorsával.
Tudtam róla, hogy tanárként végzett, filmrendező lett és matematikus, majd nyelvészettel kezdett foglalkozni. Nyelv és matematika, az emberi gondolkodás legidősebb ikertestvérei. És az ősművészet legidősebb lánygyermeke a rajz. Ezek foglalkoztatták, e három terület belső ökonómiája. Összekötötte e három pontot, hogy megmutathassa a világ születését. Nem az anyagi világét, hanem az emberi gondolkodásét, a nagy rádöbbenést, mikor az ember önnön mivoltát meg akarja menteni sok ezer évvel saját léte utánra is.
Elmélete nemzetszeretetéből születik, szelleme protestáns akaratosság és nemzetféltő hazafiság elegye.
A modern animációs filmek terén eredményei nemzetközi rangot adnak egész életének, nyelvészeti kutatásait elutasítás és gúny öklözi el, és még inkább száműzi.
Mikor gyermek volt és ifjú, klerikális reakciósnak nevezték, nemzetközi sikerei idején agyonhallgatták, utolsó éveiben minden felfedezését liberális hahota és kíméletlen közöny vette körül.
Könyvei a legszellemesebb nyelvészeti munkák az utóbbi harminc évben.
Elsőként jön rá, hogy az írás megszületése hatszor-hétszer régebben alakult ki, mint ahogy a hivatalos tudomány tanította. Manapság vitatott tételei igazolást nyernek, egyre több tudományos kutatás igazolja elméletének helyességét, mely szerint az írás a Kárpát-medencében alakult ki, s az írás legősibb formája a rovásírás volt.
A zseniális dilettáns fajtájából származott, akinek megsejtései a hivatalos tudomány helyben toporgása mellett gyorsvonatsebességgel volt képes elszáguldani.
Váratlanul halt meg hatvanhét éves korában. A szív embere volt, és a túlterhelt szív benne is halálba kopott. Tele volt ötlettel, tervekkel, ambíciókkal. A magyar nyelv ügyének egyedüli nagykövete volt az elcsalt magyar tudományos életben.
Könyvei talán egy újabb nemzedéket fognak arra inspirálni, hogy a magyar tudományosság ismét visszatérjen a magyar útra annyi nemzetidegen és tudománytalan tévelygés után.