L-nak a tisztelet és igaz szeretet emlékezetével

Mit akarsz tőlem, Emlék? Rég az ősz dúl dongva,
s egek kihunyó lángjai között bolyongja
útját a bús rigó, míg erdők lombja
fakóra vált, s fákat ráz a szél búgva és zsongva.

Én andalogva jártam akkor, Ő jött velem,
hajunkba túrt a szél e késő nyári tereken,
Arcod felém fordítottad… mennyire szeretem…
„Meséld legszebb napod!” – szavad mily eleven…

és csengve száll az édes angyali szó,
a válaszom mosoly, titkos, nem hallatszó,
míg szép kezedre csókom hű szívemet tette.

Szép illatod zsengén fénylő, virágkönnyű pára,
és bűvös hangod elmém sosem feledte…
azt az első „igen”-t, mit nekem mondtál, Te drága.

Nevermore

Souvenir, souvenir, que me veux-tu ? L'automne
Faisait voler la grive à travers l'air atone,
Et le soleil dardait un rayon monotone
Sur le bois jaunissant où la bise détone.

Nous étions seul à seule et marchions en rêvant,
Elle et moi, les cheveux et la pensée au vent.
Soudain, tournant vers moi son regard émouvant
" Quel fut ton plus beau jour? " fit sa voix d'or vivant,

Sa voix douce et sonore, au frais timbre angélique.
Un sourire discret lui donna la réplique,
Et je baisai sa main blanche, dévotement.

- Ah ! les premières fleurs, qu'elles sont parfumées !
Et qu'il bruit avec un murmure charmant
Le premier oui qui sort de lèvres bien-aimées !