Ősz búg döngve, fájó zönge bút fuvall ma, s szívem dúlja összes búja, nincs nyugalma.
Mind, ami fáj, testem e táj, ez is dúlt. S óra gongja beledongja, mi a múlt.
Engem szétszórt, e szél vad, zord gyászos torja, messzire visz, s lelkemet is elsodorja.
Chanson d'automne
Les sanglots longs Des violons De l'automne Blessent mon coeur D'une langueur Monotone.
Tout suffocant Et blême, quand Sonne l'heure, Je me souviens Des jours anciens Et je pleure
Et je m'en vais Au vent mauvais Qui m'emporte Deçà, delà, Pareil à la Feuille morte. |