Paul Verlaine: Őszi dal

Ősz búg döngve,
fájó zönge
bút fuvall ma,
s szívem dúlja
összes búja,
nincs nyugalma.


Mind, ami fáj,
testem e táj,
ez is dúlt.
S óra gongja
beledongja,
mi a múlt.


Engem szétszórt,
e szél vad, zord
gyászos torja,
messzire visz,
s lelkemet is
elsodorja.


 



 



Chanson d'automne


Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.


Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure


Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.