Arthur Rimbaud: Zöngék


Á a lágy est, é Tél, Í pír, dús Ú, s Ó az ég.
Miként születtetek, zöngék, elmondom hát.
Á a hát, s bolyhos öv köti a légy farát,
mi bűzt páráll, ha most rohadó dögre lép.


Á - árnyak öle, s É - tajték, mi égbe tör,
jégdárda és szirom, prémes virág, hab, szín,
I -vér virít, hányás, röhej, s dús hermelin,
ajak szent íze, min sikolt a bú s gyönyör.


Ú - a dús óceán örvénylőn vad habja,
a béke, mi fehér nyájak békéjét adja,
az ábránd, mely tudós bús homlokán ráncot ás.


O - trombiták zúgják az ítélet lármáját,
Csönd, az űrt angyalok s világok szállják át,
O - Vég, s az Ő szeme - ibolyaszín ragyogás.


 







Voyelles


A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu : voyelles,
Je dirai quelque jour vos naissances latentes :
A, noir corset velu des mouches éclatantes
Qui bombinent autour des puanteurs cruelles,


Golfes d'ombre ; E, candeurs des vapeurs et des tentes,
Lances des glaciers fiers, rois blancs, frissons d'ombelles ;
I, pourpres, sang craché, rire des lèvres belles
Dans la colère ou les ivresses pénitentes ;


U, cycles, vibrements divins des mers virides,
Paix des pâtis semés d'animaux, paix des rides
Que l'alchimie imprime aux grands fronts studieux ;


O, suprême Clairon plein des strideurs étranges,
Silences traversés des Mondes et des Anges ;
- O l'Oméga, rayon violet de Ses Yeux !