Anna de Noailles - A szerelem versei I.
érzésemet mind eléd tártam;
szárnyalt a hang, most elenyész,
tört büszkeségem, ím, a sárban.
Miért nem tartottam féken,
s vallottam szerelmet mégis;
nap-szín szemed árnyát féltem,
s döbbenetedet mindvégig.
Tiéd e vers, nincs egyebem!
Már tudsz mindent! Belenyugszom;
s mint egy hattyú: némán, nyugton
szárnyam alá rejtem fejem…
I.
Ce fut long, difficile et triste
De te révéler ma tendresse;
La voix s'élance et puis résiste,
La fierté succombe et se blesse.
Je ne sais vraiment pas comment
J'ai pu t'avouer mon amour;
J'ai craint l'ombre et l'étonnement
De ton bel oeil couleur du jour.
Je t'ai porté cette nouvelle!
Je t'ai tout dit! je m'y résigne;
Et tout de même, comme un cygne,
Je mets ma tête sous mon aile...
