Pius Alexander Wolff: Magányomban hozzád térek
ha a távolból jársz körül,
mikor gyúlnak az éji fények,
lelkem lelkednek örül.
Mit hord a szív és gondolat,
kedv és öröm, mely a részem
mi útra kél, s mi megmarad
mind a tiéd lesz egészen.
Csillag vagy, elérhetetlen,
akként ragyog bennem lényed,
oly messze vagy a közelemben,
mégis elöntöd a lelkem végleg.
Einsam bin ich nicht alleine
Einsam bin ich nicht alleine,
denn es schwebt ja süss und mild
um mich herum im Mondenscheine
dein geliebtes, teures Bild.
Was ich denke, was ich treibe,
zwischen Freude Lust und Schmerz,
wo ich wandle, wo ich bleibe,
ewig nur bei dir mein Herz!
Unerreichbar wie die Sterne,
wonneblickend wie ihr Glanz,
bist du nah', doch ach so ferne
füllest mir die Seele ganz!