Joseph von Eichendorff: Reggel |
Reggelnek első fénye szálldos útjában a völgy csendes, álmos, vele ébred erdő és a domb, majd' minden lélek szárnyat bont. Magasra jár a kalap röpte, amit hajít'nak örömködve. Készüljön most mind, ki hallja, és járjon együtt a dalra. Rohanni ki a messzi végbe, bár a szív még félve rezzen, de nincs az éjnek oly sötétje, mit a reggel ne látna szebben. Fliegt der erste Morgenstrahl |