Ígéret 2.
de most, mint apró sajkacsobbanás: halkan mesélek.
Kint rázza a vad, őszi szél a rozsdás, barna bádogot,
bent a hiányod dől rám: ilyenkor szárnyát ejti a lélek.
Meghervadt, tépett-sárga lombok ácsolnak kalodát,
kövér és hűs esőcsepp ül rajtuk - lehullani nem mer,
kinyújtózik a csönd, a vézna fenyves éjfekete brokát:
így éjszakánként még felsóhajt szeptember…
Budapest, 2006 – 2102. szeptember 27.