Nyárhegedű
A sötétség lopva  kertem alá oson,
nehéz vas-sörétje fáradt testembe fúr,
egy-két napsugár még a hamuba kotor,
megvillan a parázs, ahogy szemembe szúr.

Befele borzongok, hideg köt csomóba,
kalodáját a nyár szuvas fává tépi,
a fene megette - megint a vonóba
kell az emlékbankót egy új nyárért húzni.


 

Vetés 2012 X. 03