Nyárhegedű |
A sötétség lopva kertem alá oson, nehéz vas-sörétje fáradt testembe fúr, egy-két napsugár még a hamuba kotor, megvillan a parázs, ahogy szemembe szúr. Befele borzongok, hideg köt csomóba, kalodáját a nyár szuvas fává tépi, a fene megette - megint a vonóba kell az emlékbankót egy új nyárért húzni. Vetés 2012 X. 03 |