Mentem, öklöm szakadt zsebem bús rojtja lett,
köpenyem eszménnyé kopott az ég alatt,
Ej, Múzsám, míg híven téged szolgáltalak,
nálamnál senki nem dalolt szebben szerelmet.

Lyukas gatyámon is ülepem volt a folt,
s duhaj Hüvelyk Matyi, rímet szórtam, ha jöttem,
kocsmám az ég, s míg a Göncöl fénylett fölöttem,
szelíd csillagraj a fülembe duruzsolt.

Ámulva hallgattam, hogy zsong e csillagtenger,
az útszél ringatott, s rám hajolt a szeptember
lágy esti varázsa, s dere lett a borom,

s míg árny cikázott a fák alatt, én rímek
vad ütemén ronggyá vertem fűzőimet,
így énekelt a szív e bomlott húrokon.

Ma Bohème

Je m'en allais, les poings dans mes poches crevées;
Mon paletot soudain devenait idéal;
J'allais sous le ciel, Muse, et j'étais ton féal;
Oh! là là! que d'amours splendides j'ai rêvées!

Mon unique culotte avait un large trou.
Petit-Poucet rêveur, j'égrenais dans ma course
Des rimes. Mon auberge était à la Grande-Ourse.
Mes étoiles au ciel avaient un doux frou-frou

Et je les écoutais, assis au bord des routes,
Ces bons soirs de septembre où je sentais des gouttes
De rosée à mon front, comme un vin de vigueur;

Où, rimant au milieu des ombres fantastiques,
Comme des lyres, je tirais les élastiques
De mes souliers blessés, un pied près de mon coeur!