Napszálltakor
egy barna madár az ösvényt füleli.
Zörög és búg - majd elcsitul a lápos,
ájuldoznak az ősznek édes füvei.
Én így látlak Téged a legszebbnek,
mikor a test nem, csak a lélek moccan,
távolban asszonyok friss ruhát szednek;
s felettünk kék szél feszül meg hosszan.
