vannak vidékek gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül

szavak sarjadnak rétjein

gyopárként sziklás bércein

szavak kapaszkodnak szavak

véremmel rokon a patak

szívemben csörgedez csobog

télen hogy védjem befagyok

páncélom alatt cincogat

jeget-pengető hangokat

tavaszok nyarak őszeim

maradékaim s őseim

vannak vidékek viselem

akár a bőrt a testemen

meggyötörten is gyönyörű

tájak ahol a keserű

számban édessé ízesül

vannak vidékek legbelül.

-
Kányádi Sándor –

Erdély az egyik legcsodálatosabb tája a világnak. Égbe nyúló
hegyek, zöld lankák, óriási fenyők, kanyargós hegyi ösvények, kristálytiszta
források és patakok… az ember nem tud betelni vele. Talán ezt vártam a
legjobban, amikor oda készültem.

Írtam már Parajdról, és az ottani ősi sóbányáról, ami persze
emberi alkotás, és jogosan vetődhet fel a kérdés: hogyan lehet egy bánya szép?
Hát lehet. Lehet, mert unikum a maga nemében, az óriási termekkel, a sós
illattal, és azzal a tudattal, hogy ez is magyar, ha tetszik ez egyeseknek, ha
nem. Sóvidék igazi érdekessége a sósziklák. A busz ablakából is remekül
látszanak a szürkésfehér sósziklák, ahogy előbukkannak a zöld növénytakaró
alól.

A Medve-tó, amiről szintén írtam már, valóban egy csodálatos képződmény. Akkora
a sótartalma, hogy szinte lehetetlen benne elsüllyedni! A nevét onnan kapta,
hogy alakja a kiterített medvebőrre emlékeztet. Több sósvizű tó is található a
környéken, de a Medve-tó az, ami méltán megérdemli az „Erdélyi Balaton” nevet.
Hosszú évtizedek óta jönnek ide a fürödni és gyógyulni vágyók. Érdekesség, hogy
a strandot délután egy és három óra között bezárják; ugyanis a fürdőzők
felkeverik a mélyebb rétegekben lévő 50 fokos vizet (a felszínen 20 fokos a víz)
– így 2 óra alatt helyreáll az egyensúly.

A hegyek. Hát igen, a legtöbb embernek nem adatik meg, hogy
ilyen csodálatos hegyeket lásson, mint amilyeneket itt találni! Kicsit irigylem
az ittenieket, hogy ilyen gyönyörű környezetben élhetnek! Jómagam bakonyi
vagyok, így a hegyek szeretete nekem természetes. Persze, képes vagyok órákon
át csodálni a Mátrát, a Zemplént, vagy az Alpokat, de ezek a hegyek… Nem
véletlen írta Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! Gergő barátom mesélte,
hogy egy székely ismerősének mutatta meg büszkén a Bakonyt, hogy lám, nekünk is
vannak hegyeink. A székely fiatalember nézte egy darabig, majd csak ennyit
mondott: „Hegyek?!? Ezek csak dombocskák…” Gergő kicsit meg is sértődött ezen,
de aztán amikor meglátta a Hargitát, a Kelemen-havasokat, a Görgényi-havasokat…
Magam is így jártam ezzel. Azok valóban hegyek, s ahogy a nepáliak istenként
tisztelik a hegyeiket, itt is érezni valami misztikus kapcsolatot az emberek és
a hegyek, völgyek között.

Sokak számára, ha Erdély, akkor borvíz. A borvíz nem más,
mint természetes szénsavas ásványvízforrás, kitűnő, tiszta, üdítő italt kínál a
szomjazónak. Több helyen fürdőt is kialakítottak. Volt szerencsém megízlelni a csíksomlyói
borvizet. Érdekes volt, hogy a forrás mellett több ember állt, egy bácsi
szekérrel és rengeteg műanyag palackkal várakozott, és folyamatosan töltötte
azokat a vízzel, és dobálta bele egy szekérbe. Gondolom vitte eladni – sokan egészítik
ki csekély fizetésüket errefelé ilyen munkákkal. Érdekes, hogy arrafelé a
szekereknek is van rendszámuk. Csíksomlyón volt a forrástól nem messze a
barátok fürdője: kis medence a hideg, szénsavas vízzel.

Már említettem a hegyeket, de azokkal egyszerűen nem lehet
betelni… Békás-szoros. És a Gyilkos-tó. Igen, az volt az a pont, a hely, ahol
valóban elakadt a szavam. A Gyilkos-tó igazi természeti ritkaság. 1837-ben a
nagy esőzések következtében a Békás-patak fölött magasodó Gyilkos-kő egy része
leszakadt – hatalmas tömegről van szó! – és elzárta a patak folyását. A víz
különleges kémiai összetétele konzerválódtak a fák – hátborzongató a tudat,
hogy csaknem 180 éves fatörzsek állnak ki a tóból! A vízben lévő vastartalom
megóvta őket a rothadástól. A tóban sem úszni, sem horgászni nem szabad, csónakázni
viszont igen. Sajnos ez némileg rongálással is jár: számos fatörzs megsínylette
a turisták „természetszeretetét”… De a látvány még megvan.

Maga a tó, amelynek eredetileg Vörös-tó volt a neve, onnan kapta a Gyilkos-tó
nevet, hogy a földcsuszamlás maga alá temette a legeltető pásztorokat is, és a
legenda szerint az ő vérük festette pirosra a vizet.

A Békás-szoros… Gergő barátom azt javasolta, hogy vigyünk
magunkkal drótkötelet, mert „engem csak azzal lehet majd onnan kivontatni” –
hát, ismer valahonnan. Csodálatos, szavakkal nem lehet leírni. Nem nagyzolás
ez, valóban így van. Az ember kicsinyke paránynak érzi magát, hogy a 2-300
méter magas sziklafalak közötti szurdokban sétál. A hegyek tetején a 30-40
méter magas fenyők úgy tetszenek, mintha kis mohacsomók lennének… És ez egyben
a történelmi Magyarország legkeletibb határa is. Igazi, lélegzetelállító
látványosság az Oltárkő. Annak idején, a kommunista rezsim alatt egy ocsmány
vörös csillag „díszelgett” az ormon. 1990-ben székely legények egy éjszaka
felmásztak oda, leverték a förmedvényt és egy hatalmas keresztet állítottak.
Fogalmam sincs, ezt hogyan tudták véghezvinni: úttalan utak, járhatatlan
hegyoldalak… le a kalappal a székely erő és lelemény előtt! A fénykép sem tudja
visszaadni a látványt.

Két vulkáni képződmény az, amit nem szabad kihagyni az
Erdélybe látogatóknak: a Szent Anna tó és a Mohos-tőzegláp. Két ikertóról van
szó, amelyek egy kialudt vulkán, a Nagy-Csomád két kráterében alakult ki.

A Mohos-tőzegláp, egy szunnyadó vulkáni kráterben kialakult 800 méter átmérőjű láp.
Összesen 12 kis tószem, azaz kis nyílt víztükör van benne, a többi süppedő láp.
A talaj rettentő savas, kevés a tápanyag, éppen ezért igen sajátos élővilága
van, a hegyoldalban óriásira megnövő fenyők itt satnyák, alig embermagasságúak.
Található még itt harmatvirág, amely egy rovarevő növény. Sok medve van a
környéken, de ők sem mennek be, hanem a láp szélén lévő áfonyát eszik. És
persze a kirándulók ételmaradékát. A láp egy része bejárható, pallókon,
deszkákon lehet közlekedni, és megcsodálni a jégkorszakból itt maradt
növényvilágot. Mindenképp maradandó élmény!

A Szent Anna tó, az előző ikertava, nem messze egymástól, szintén vulkáni
kráter. Csak az esővíz táplálja, ezért rendkívül tiszta vizű. Épp ezért
veszélyes is, a felszínen egy méterig meleg, de pár méterrel beljebb 15 méter mély
is lehet, ott 10-12 fokos a víz. Elég sokan meghaltak már benne. Növényzet nem
nagyon van benne, így halak sem. Maga a tó szinte teljesen szabályos kör alakú,
a tenger szintje felett 950 méterrel, gyakorlatilag Délkelet-Európa egyetlen
vulkáni krátertava. Természetesen kialakulásáról számos monda, legenda kering. Sok
fürdőző lepi el a tavat nyáron. Érdekesség, hogy annak idején a Securitate is
élénk figyelemmel kísérte az itt zajló fesztiválokat az előforduló
rendszerellenes megnyilvánulások miatt.

Kis utazás után a Torjai-büdösbarlangba
mentünk. Két ilyen létezik egész Európában, a másik a Vezúvon. Hihetetlen
élmény volt! A barlang egy félbehagyott kénbánya. Iszonyatosan büdös, és
életveszélyes! Egy méter magasságban ömlenek ki a kénes gázok, ez látszik a
falakon – teljesen sárgára festette a kiáramló kén. A gyufa lángja elalszik úgy
derékmagasságban. Komoly gyógyító erővel bír a barlang, érdemes „gázfürdőt”
venni. Mofettának hívják az ilyen barlangokat, és komoly kúrákat is lehet
venni. Kellemes, meleg érzés, ameddig ér a gáz átmelegíti az embert, és
jótékony hatású. Hihetetlen volt! Viszont az ékszereket, órákat, elektromos berendezéseket
kint le kell rakni, mert pillanatok alatt tönkremennek. A ruhára is vigyázni
kell: volt, aki nekitámaszkodott a falnak, és az izzadtság a fallal érintkezve
kénes savat produkált, és percek alatt tönkretette az inget, pólót…

Maga a hely egyébként nemcsak híres, hírhedt is: életüket elunt idős emberek
választották a helyet öngyilkosságuk színhelyéül. Csak bele kell feküdni a
barlangba, egy lélegzetvétel után elveszíti az eszméletét, s egy perc múlva
halott. Nem messze van onnan a Gyilkos-barlang, ahonnan széndioxid és
szén-monoxid áramlik ki: valóban gyilkos kombináció, de azt a barlangot ráccsal
lezárták.

Az „Apor lányok feredője” valóban
egyedi Európában: ilyen legközelebb Kolumbiában és Jáva szigetén található. Áramlik
ki a gáz a földből, többféle, és a mélyedésekben meggyűlő esővíz állandóan
pezseg. Ahova víz kerül, ott rögtön bugyogni kezd. Most összesen nyolc
kisebb-nagyobb mesterséges medence van – 2 éve épültek – és mind pezseg!
Rendkívüli látvány volt. Maga a víz hideg, igazából ez is „borvíz” de ennek
olyan magas az ásványtartalma, hogy ártalmas. A fogzománc mészrétegét azonnal
kikezdi. Nem fogott el a kísértés, hogy megkóstoljam…