Charles Baudelaire - Esti harmónia
édes tömjént füstölög minden csöpp virág;
dalt s illatot hajt az esti kíváncsiság;
bús valcer és bódult kábulat száll egyre!
Édes tömjént füstölög minden csöpp virág;
hegedű sír: egy tört szív dallama, messze,
bús valcer és bódult kábulat száll egyre!
Fényes ég-oltárán búsul a holdvilág.
Hegedű sír: egy tört szív dallama, messze;
bársonyos szív: a gyűlölt, sötét űrbe hág,
fényes ég-oltárán búsul a holdvilág;
s a nap alvadt vérébe hull megrezegve.
Bársonyos szív: a gyűlölt, sötét űrbe hág,
és fénylő múltjából kincseket gyűjt egybe!
S a nap alvadt vérébe hull megrezegve…
Bennem szent kehelyként ragyogsz, te tisztaság!
Budapest, 2012. október 6.
Charles Baudelaire - Harmonie du soir
Voici venir les temps où vibrant sur sa tige
Chaque fleur s'évapore ainsi qu'un encensoir ;
Les sons et les parfums tournent dans l'air du soir ;
Valse mélancolique et langoureux vertige !
Chaque fleur s'évapore ainsi qu'un encensoir ;
Le violon frémit comme un coeur qu'on afflige ;
Valse mélancolique et langoureux vertige !
Le ciel est triste et beau comme un grand reposoir.
Le violon frémit comme un coeur qu'on afflige,
Un coeur tendre, qui hait le néant vaste et noir !
Le ciel est triste et beau comme un grand reposoir ;
Le soleil s'est noyé dans son sang qui se fige.
Un coeur tendre, qui hait le néant vaste et noir,
Du passé lumineux recueille tout vestige !
Le soleil s'est noyé dans son sang qui se fige...
Ton souvenir en moi luit comme un ostensoir !
