Hargita



A bércen áll a zöld fenyő,

szálas úrként tekint körbe,


szellő lányát kapja ölbe;


zúg és suttog a hegytető.


Mohos fák és gyantaillat,

kósza fények járnak erre,


levelek közt szórják szerte


aranysárga nyilaikat.


Félárnyékos ősrengeteg,

völgybe futó kristálypatak,


égig érő sziklafalak:


a hegyek erre istenek.


2012-10-10


-