Albert Samain - Ősz
Lépdelünk, nyomunkban a ház kutyája,
s a jól ismert úton végzetünk vezet.
A sápadt ősz már összevérzi a teret,
s amott gyászruhás nők libbennek rája.
Mint emberbűn vagy fájó kór ispotálya,
nyugodt, szomorú a levegő és eltemet;
a sok aranylevél lehull, mást nem tehet,
s ráhajol a gyepre az emlékezés bája.
A Csend közöttünk jár... A megsebzett szív
mind egy-egy fáradt utazó, s új álmokra hív,
mert önző az, s visszatér a révbe, hol lakott.
De a fák lombja ma bánattól súlyos,
ahogy szívünk is lázad, és felejti a csúfos
múltat: azt, ahogy az ég alatt elaludt
lassan és halkan, mint egy gyermek, ki halott...
Albert Samain – Automne
A pas lents et suivis du chien de la maison
Nous refaisons la route à présent trop connue.
Un pâle automne saigne au fond de l'avenue,
Et des femmes en deuil passent à l'horizon.
Comme dans un préau d'hospice ou de prison,
L'air est calme et d'une tristesse contenue ;
Et chaque feuille d'or tombe, l'heure venue,
Ainsi qu'un souvenir, lente, sur le gazon.
Le Silence entre nous marche... Coeurs de mensonges,
Chacun, las du voyage, et mûr pour d'autres songes,
Rêve égoïstement de retourner au port.
Mais les bois ont, ce soir, tant de mélancolie
Que notre coeur s'émeut à son tour et s'oublie
A parler du passé, sous le ciel qui s'endort,
Doucement, à mi-voix, comme d'un enfant mort...
(Recueil : Au jardin de l'infante)
Budapest, október 30.