Negyedik év
(Édesanyámnak)
Hát újra itt… Egy kerek év ismét eltelt.
Anya, gondolatban oly’ sokszor itt vagyok,
veled kezdek minden üressé vált reggelt,
ám tétova lettem - olyan, akár a vakok.
Nappal is gyötrődöm - hol ezért, hol azért,
és minden mozdulatomban benne vagy;
…tudod? A nyár most kis időre visszatért,
de mégis úgy fáj a szívem. És néha kihagy.
Látod…? Nem tudok írni sem - csak giccset,
az okos, szép szavakat már nem is tudom…
Pedig rám testáltál annyi szépet és kincset:
én mégis bukdácsolok át a szűk labirintuson…
Mert elveszett minden, s én most fél vagyok:
Anya, kifogást fel tudok hozni vagy százat!
Bánt az ősz, a szó, a hiány, az élet, a zajok...
- De minek soroljam? Úgy elnémít a bánat.
…könyveidet, a virágokat, köntösödet őrzöm.
Nem tehetek mást. Élek. De létem: kölcsön.
Rossz itt is, Krétán, Bécsben vagy Fokföldön.
- Jaj, valahogyan békét kellene már kötnöm!
De lásd, a lét és nemlét göröngyös peremén
még itt vacogtat a gyűlölt november Budán.
És otthon, mit úgy szerettél, Pasarét tetején:
hideg rozsda hízik a régi, nagy ház kapuján.
Budapest, 2012. október 31.