A vágyról, 60 felé...
Éreztem titokban, egyszer nem érlek el,
a kor a kör, a kín, egy gát, egy zárlat,
de mindég ágyrajáró menedék leszel,
diák-éveimből fennmaradó vázlat.
Vert hadak bújával kullogok a mában,
sötét fellegzászlóm rongyot szór a szélbe.
Megadón legyintek: elmúlt, nem ezt vártam;
megnézem, az asszony mit főzött ebédre.
Vetés 2012 XI. 01