Hullnak a levelek...
sáppadt csillag-gyertyák körömig leégtek,
egy foncsor félmosoly dereng át a tükrön,
ezüstje megkopott, homályba enyészett.
Avart kapar a szél, átborzong az utcán,
kóbor kutya vakkant, inkább csak magának,
hullnak a levelek, nézem őket sután,
emlékem bozótot zörgető betyárhad.
Ha el kell majd mennem, mint apám, azt kérem,
csendes suhogással érintsem a földet,
egy piros alkonyba loccsanjon a vérem,
s fellegekben érjek szép, csendes esőnek.
Szatmárnémeti 2012 XI.11