Bús őszi fény vagy ma, szelíd pír s könnyű ég, de most bánat dagad bennem, s vad hullámot vet, s ha míg apad, helyén a bú hevül és ég, s öklend iszapos-rossz múltú emlékeket.
Ha kezed mellemen szívet remél, Igaz Nőm… Nincs ott! Buja nőstény őrjöngve széthordta: a karma és foga vájt benne vérengzőn; felejtsd e szívet, mert szétrágta a vad horda.
Palota volt szívem, emberszemét szállja meg, mi dúlja; őrjöng és lármáz, majd hajba kap… Melled lágy lankáján, dús illatú köd lebeg,
óh, Szépség, űzd el mind a rémet, és e vad akaratot gyújtsad, tisztítsd szent tüzed alatt, s mi e barbár tömeg rút rongyából itt maradt.
LV - Causerie
Vous êtes un beau ciel d'automne, clair et rose ! Mais la tristesse en moi monte comme la mer, Et laisse, en refluant, sur ma lèvre morose Le souvenir cuisant de son limon amer.
- Ta main se glisse en vain sur mon sein qui se pâme ; Ce qu'elle cherche, amie, est un lieu saccagé Par la griffe et la dent féroce de la femme. Ne cherchez plus mon coeur; les bêtes l'ont mangé.
Mon coeur est un palais flétri par la cohue ; On s'y soûle, on s'y tue, on s'y prend aux cheveux ! - Un parfum nage autour de votre gorge nue !...
O Beauté, dur fléau des âmes, tu le veux ! Avec tes yeux de feu, brillants comme des fêtes, Calcine ces lambeaux qu'ont épargnés les bêtes ! |