Első töprengésem az újesztendőben



Ki tudja mióta
mondja az ember: boldog karácsonyt, új évet, születésnapot, névnapot, egyszóval:
ünnepeket. Mondjuk, mert vélekedésünk szerint értékesebbet nem kívánhatunk,
kevesebbet pedig nem akarhatunk.


Ki a boldog? Mi a
boldogság? Magunkra és mindenki másra érvényesen, - megmondta már valaki? "A történelem a boldogságot kereső földi Én története." (Hamvas
Béla)
Keressük. Ki ad választ, kérdem újra. Keresem magam is. elővettem a
Bibliát és a Krisztus születése előtti századokban írott könyvekben kutattam.
Azokból idézek.




Zsoltárok
könyve


"
Boldog az a nemzet, amelyiknek Istene az Úr, az a nép, amelyet
tulajdonául választott." (32,12)


" Ízleljétek meg és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki Ő
benne bízik." (33,9)


" Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét s aki nem tart a
gőgösöktől." (39,5)


" Boldog az aki a szegényeknek gondját viseli. A nyomorúság idején,
megmenti az Úr!" (40,2)


" Boldog, akit kiválasztasz -Isten- és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban
lakik." (64,5)


" Boldog, az az ember, aki féli az Urat, és nagy tetszését leli
parancsaiban." (111,1)


" Boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene." (143,15)




Példabeszédek
könyve


"
Boldog az az ember, aki bölcsességet talál, az a férfi, aki
belátásban bővelkedik, mert mert megnyerése jobb,
mint az ezüst megszerzése és gyümölcs, többet ér a színaranynál."
(3,13)


" Boldog, aki a szegényen megkönyörül." (14,21)


" Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti
bizalmát." (16,20)


" Boldog az ember, aki mindig istenfélő, aki azonban megkeményíti szívét,
bajba jut." (28,14)




Jézus, Sirák fiának
könyve


"
Boldog az a férfi, aki nem vétett szavával, akit nem bánt gond bűn
miatt." (14,1)


" Boldog az az ember, aki bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága
felett elmélkedik." (14,22)


" Boldog, aki igaz barátot talál." (25,12)


" Boldogok, akik meglátnak téged Isten és barátságoddal dicsekednek."
(48,11)




Amint látjuk, a Biblia több mint kétezer éves könyvei elsősorban azt nevezi
boldognak, aki valamiképpen kapcsolatba kerül Istennel. Igen, de rögtön
felmerül a kérdés: Isten maga boldog? A kérdés ostoba, hiszen Isten lenne-e
Isten, ha boldogtalan? Hiszen azért Isten, mert maga a teljes tökéletesség.
Képtelenség egy boldogtalan Istenbe hinni. Így minden igaz hit az Ő boldogsága
mellett tanúskodik. Mivel az ember istenképmás, ezért lényegében jelen kell
lenni a boldogságnak. Amikor kívánjuk, legyen valaki boldog, nem kívánunk mást,
mint önmaga isteni mivoltát élje meg. A nem keresztény, misztikus, korunk
jelentős lelki vezetője ezért meri vallani: "A boldogság maga Isten./.../
Szóval, ha meg kell határoznom Istent, akkor azt mondom: Isten boldogság."

(Sri Chinmoy)


Boldogság keresésünkben menjünk tovább. Mennünk is kell. Lapozzuk tovább a
Bibliát. Majd megnézzük az Új Szövetség könyveit. Azokban maga Jézus, Isten Fia
mondja, kiáltja: ki a boldog.




Nem volt fehér karácsonyunk, de számlálhatatlanul elhangzott, leírtuk:
BOLDOG, és ez az egyetlen szó apró lángként lobbant fel, világított és
melengette a szívünket, és az unhatatlan öröm piros fátyolával takarta be a karácsony,
az újév ünnepét. Gyöngéden. És az ünnepi csöndben nem volt ember, aki el nem
gondolkozott volna...






Fekete karácsonyunk volt. Nem takarta hó a várost. Elmaradt a fehér
varázslat. Sajnálom, hiszen a hó fehér tisztasága belső világunkat is fénnyel
gazdagította volna. Ám, ha az a sok "boldog" szó, amit mondtunk,
leírtunk, reklámoztunk az ünnepekre, az ünnepeken, hókristállyá változott
volna, vastag hótakaró borította volna városunkat. - Azon is elgondolkoztam, ha
annyi forintom lenne, mint a kimondott "boldog" szavunk, akkor a
milliárdosok közé tartoznék...