Első töprengésem az újesztendőben |
Ki tudja mióta mondja az ember: boldog karácsonyt, új évet, születésnapot, névnapot, egyszóval: ünnepeket. Mondjuk, mert vélekedésünk szerint értékesebbet nem kívánhatunk, kevesebbet pedig nem akarhatunk. Ki a boldog? Mi a boldogság? Magunkra és mindenki másra érvényesen, - megmondta már valaki? "A történelem a boldogságot kereső földi Én története." (Hamvas Béla) Keressük. Ki ad választ, kérdem újra. Keresem magam is. elővettem a Bibliát és a Krisztus születése előtti századokban írott könyvekben kutattam. Azokból idézek. Zsoltárok könyve " Boldog az a nemzet, amelyiknek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául választott." (32,12) " Ízleljétek meg és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki Ő benne bízik." (33,9) " Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét s aki nem tart a gőgösöktől." (39,5) " Boldog az aki a szegényeknek gondját viseli. A nyomorúság idején, megmenti az Úr!" (40,2) " Boldog, akit kiválasztasz -Isten- és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakik." (64,5) " Boldog, az az ember, aki féli az Urat, és nagy tetszését leli parancsaiban." (111,1) " Boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene." (143,15) Példabeszédek könyve " Boldog az az ember, aki bölcsességet talál, az a férfi, aki belátásban bővelkedik, mert mert megnyerése jobb, mint az ezüst megszerzése és gyümölcs, többet ér a színaranynál." (3,13) " Boldog, aki a szegényen megkönyörül." (14,21) " Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizalmát." (16,20) " Boldog az ember, aki mindig istenfélő, aki azonban megkeményíti szívét, bajba jut." (28,14) Jézus, Sirák fiának könyve " Boldog az a férfi, aki nem vétett szavával, akit nem bánt gond bűn miatt." (14,1) " Boldog az az ember, aki bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága felett elmélkedik." (14,22) " Boldog, aki igaz barátot talál." (25,12) " Boldogok, akik meglátnak téged Isten és barátságoddal dicsekednek." (48,11) Amint látjuk, a Biblia több mint kétezer éves könyvei elsősorban azt nevezi boldognak, aki valamiképpen kapcsolatba kerül Istennel. Igen, de rögtön felmerül a kérdés: Isten maga boldog? A kérdés ostoba, hiszen Isten lenne-e Isten, ha boldogtalan? Hiszen azért Isten, mert maga a teljes tökéletesség. Képtelenség egy boldogtalan Istenbe hinni. Így minden igaz hit az Ő boldogsága mellett tanúskodik. Mivel az ember istenképmás, ezért lényegében jelen kell lenni a boldogságnak. Amikor kívánjuk, legyen valaki boldog, nem kívánunk mást, mint önmaga isteni mivoltát élje meg. A nem keresztény, misztikus, korunk jelentős lelki vezetője ezért meri vallani: "A boldogság maga Isten./.../ Szóval, ha meg kell határoznom Istent, akkor azt mondom: Isten boldogság." (Sri Chinmoy) Boldogság keresésünkben menjünk tovább. Mennünk is kell. Lapozzuk tovább a Bibliát. Majd megnézzük az Új Szövetség könyveit. Azokban maga Jézus, Isten Fia mondja, kiáltja: ki a boldog. Nem volt fehér karácsonyunk, de számlálhatatlanul elhangzott, leírtuk: BOLDOG, és ez az egyetlen szó apró lángként lobbant fel, világított és melengette a szívünket, és az unhatatlan öröm piros fátyolával takarta be a karácsony, az újév ünnepét. Gyöngéden. És az ünnepi csöndben nem volt ember, aki el nem gondolkozott volna... Fekete karácsonyunk volt. Nem takarta hó a várost. Elmaradt a fehér varázslat. Sajnálom, hiszen a hó fehér tisztasága belső világunkat is fénnyel gazdagította volna. Ám, ha az a sok "boldog" szó, amit mondtunk, leírtunk, reklámoztunk az ünnepekre, az ünnepeken, hókristállyá változott volna, vastag hótakaró borította volna városunkat. - Azon is elgondolkoztam, ha annyi forintom lenne, mint a kimondott "boldog" szavunk, akkor a milliárdosok közé tartoznék... |