Vigaszod még mindig finom, szelíd dal egy mandolinon, s ha őszi levél csörömpöl, újra élek az örömtől.
Szemed még a nyárt idézi, nyárral szemed jó idézni. Ujjam rajtad s minden éren, megáll puhán és ledéren.
Szép ereid, lágy fonalak… Ki vonta-e lágy vonalat? Mind hogy lobog és vértelen! Benned fénylik az Értelem.
Hajad lombján a bánatom, virrad, mint fény az ágakon. Hajad kegyes aranypára, s lehull vállad templomára…
|