Még sohasem mondtam el neked, hogy néha
hegyes karmok nőnek a katatón éjszakában,
és egy rém gyötör: éjfekete lelke van és léha.
Olykor azt álmodom: még egy év talán van…

…még vagy tizenkét hónap itt, ezen a parton,
a túlsót nem is látni, épp’ csak egy parányit…
Nyolc óra körül már haldoklik a lilás alkony.
Mondd, minek számolgatni megmaradt óráit?

És nem írtam a sok gondról sem, csak kábán,
és dadogtam a ködről, mely elgurult a házig...
s a hegy-szülte éjszaka szegényes szoknyáján
csak a fakó szemű reménytelenség tanyázik…

Fölöttem az ég és sok drót, hatszáz volttal teli.
Vonz a sok színes huzal. Csak meg kell érinteni…

Budapest, 2013. február 16.