ülök egy padon - hagyom
hogy körbevegyem magam
agyam most súlytalan
messze ringat az unalom
arcomon pár ránccá lett emlék
talán fájtak is nemrég
de lezárva raktam el mind
s most itt kering e pár kacat
mint kávéban a zacc
mikor megkavarom
- folyik le torkomon
már csak dacból is nyelem
nekem ízlik az íztelen
így izzik a végtelen
és az idő eggyé - a múlt
megfakul jelenné

2005.