Alkonyattájt felleg égett;
jött az este... lassan éj lett.
Illat száll a hársfaágról.
Mégis oly bús,
elfeledten,
szívem most az árvaságtól.

Asszonyom, szólj, hol talállak?
(Mily tündéri volt a vállad!...)
Bűvöd merre szórja kincsét?
Mint egy koldus, senki lettem.
Hull a csillag... csorba, nincs ég!

1950 és 2001