Nincs szavam neked egyetlen egy sem,
nem faggat téged semmiről e szem,
mit tudtodra adnék, el kell vessem,
bárhogy kínoz, szólni nincsen merszem.

Mint a fényben alvó éji virág,
mit illatozni a napfény tiltott,
majd némán pattan az új rügy és ág,
úgy, akár az én szívem bont szirmot.

És beteg, fáradt lelkemen érzem
az éj sóhaját remegni... s mégsem:
nem faggat téged semmiről e szem,
nincs szavam neked egyetlen egy sem.

Я тебе ничего не скажу,
И тебя не встревожу ничуть,
И о том, что я молча твержу,
Не решусь ни за что намекнуть.

Целый день спят ночные цветы,
Но лишь солнце за рощу зайдет,
Раскрываются тихо листы,
И я слышу, как сердце цветёт.

И в больную, усталую грудь
Веет влагой ночной... я дрожу,
Я тебя не встревожу ничуть,
Я тебе ничего не скажу.