Dylan Thomas: És nem uralkodik majd a halál

És nem uralkodik majd a halál.

Eggyé válnak a meztelen holtak

Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak,

Mikor fehér csontvázuk elporlad,

Láb és könyök csillagként felragyog;

Észhez térnek mind az őrültek,

A tengerbe fúltak is feljönnek,

Holt szeretők szíve élni fog;

És nem uralkodik majd a halál.

                                     

És nem uralkodik majd a halál.

Lent, hol nyílik tenger örvény-szája,

Ki ott nyugszik, nem hal meg hiába,

Gyötörheti őket a kínpad lánca,

Nem törnek meg kerékbetörten sem;

Kezükben a hűség kettéreped,

S rájuk ront az egyszarvú szörnyeteg,

Kitartanak, míg széthullik minden;

És nem uralkodik majd a halál.

                                          

És nem uralkodik majd a halál.

Sirályok sikolyát nem hallják,

Sem parti hullámok vad moraját;

Hol valaha élt, ott nem nyílik virág,

Nem nyújtják fejük szélnek, esőnek;

Bár őrültek és holtan fekszenek,

Jellemük áttörik a százszorszépeket,

Amíg él a nap, felé törnek;

És nem uralkodik majd a halál.

             
                             

And death shall have no dominion

 

And death shall have no dominion.
Dead men naked they shall be one
With the man in the wind and the west moon;
When their bones are picked clean and the clean bones gone,
They shall have stars at elbow and foot;
Though they go mad they shall be sane,
Though they sink through the sea they shall rise again;
Though lovers be lost love shall not;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
Under the windings of the sea
They lying long shall not die windily;
Twisting on racks when sinews give way,
Strapped to a wheel, yet they shall not break;
Faith in their hands shall snap in two,
And the unicorn evils run them through;
Split all ends up they shan't crack;
And death shall have no dominion.

And death shall have no dominion.
No more may gulls cry at their ears
Or waves break loud on the seashores;
Where blew a flower may a flower no more
Lift its head to the blows of the rain;
Though they be mad and dead as nails,
Heads of the characters hammer through daisies;
Break in the sun till the sun breaks down,
And death shall have no dominion.