Dylan Thomas: És nem uralkodik majd a halál |
És nem uralkodik majd a halál. Eggyé válnak a meztelen holtak Azokkal, kik szélben s holdban lakoznak, Mikor fehér csontvázuk elporlad, Láb és könyök csillagként felragyog; Észhez térnek mind az őrültek, A tengerbe fúltak is feljönnek, Holt szeretők szíve élni fog; És nem uralkodik majd a halál.
És nem uralkodik majd a halál. Lent, hol nyílik tenger örvény-szája, Ki ott nyugszik, nem hal meg hiába, Gyötörheti őket a kínpad lánca, Nem törnek meg kerékbetörten sem; Kezükben a hűség kettéreped, S rájuk ront az egyszarvú szörnyeteg, Kitartanak, míg széthullik minden; És nem uralkodik majd a halál.
És nem uralkodik majd a halál. Sirályok sikolyát nem hallják, Sem parti hullámok vad moraját; Hol valaha élt, ott nem nyílik virág, Nem nyújtják fejük szélnek, esőnek; Bár őrültek és holtan fekszenek, Jellemük áttörik a százszorszépeket, Amíg él a nap, felé törnek; És nem uralkodik majd a halál. And death shall have no dominion And death shall have no dominion.
|