Anna Ahmatova - Egyedül |
És most itt maradtam egyedül, üres napok szállnak. Sok barát, ki rajjá egyesül: drága hattyúszárnyak! Nem hoznak vissza már a dalok, könnyek mit sem érnek, s esténként, ha szomorú vagyok: fohászom temérdek. Szálltok fent a halállal szemben, s egy - olykor - lezuhan. Fekete holló jajong bennem, - halálos párhuzam. De ez történik minden évben, ha tél hava olvad, s a Katalin-kert tónál, ébren, ámulom a holdat… Szárnyak nesze és égboltozat; a víztükör árva. De ki tárta ki ablakomat e halottas ágyra…? Анна Ахматова - И вот одна осталась я И вот одна осталась я Считать пустые дни. О вольные мои друзья, О лебеди мои! И песней я не скличу вас, Слезами не верну, Но вечером в печальный час В молитве помяну. Настигнут смертною стрелой, Один из вас упал, И черным вороном другой, Меня целуя, стал. Но так бывает раз в году, Когда растает лед, В Екатеринином саду Стою у чистых вод И слышу плеск широких крыл Над гладью голубой. Не знаю, кто окно раскрыл В темнице гробовой. 1917 |