Dél van. Nyitva már a templom. Belépek.

Jézus Anyja, ma nem imához hajtok térdet.

Nincs mit kérnem s adnom, csak legyek Veled

Hozzád jöttem, Anyám, hogy nézzelek.

Zokogok a boldogságtól, ahogy arcod nézem,

Fiad vagyok, s boldoggá tesz gyermekségem.

S ha egy pillanatra a világ megakad

Úgy Délben!

Én ott vagyok, Mária, ahol Te magad.

Beszélni nem tudok, keblem is megtelt, És a szó itt

most mit sem ér,

Csak énekelnék, mint füttyös rigó, mely kitárja hangjait,

S Téged dicsér.

Szeplőtelen vagy, és oly szép, mit nem látott még földi szem,

Szent Asszony vagy, kiben szétáradt a Kegyelem.

A kezdet dicsőségén és a vég teljességén

Te vagy a Teremtmény,

Istentől nyerve minden reggel benned

Ragyog fel a Fény.

Érintetlenséged mondhatatlan, hiszen Krisztus

a gyermeked,

Kinek karján az Igazság, s te gyümölcsként adod

Reménységedet.

Te vagy az asszony, a régen feledett gyengédség

Édene,

Szívünkbe gyúl tekinteted, s könnyet fakasztva

a világtól védene.

Óvtál engem, s megmentettél, ahogy óvtad

francia hazámat,

Ahogyan Róla, akként rólam gondoskodva

kettőnket vigyáztad.

Akkor jöttél, mikor minden veszni látszott

s te megmentettél,

Franciaországnak kegyelmed emelt sáncot.

Mert dél van, és mi híveid együtt vagyunk

e mai napon,

Mert te vagy az öröklét, s örökké velünk vagy,

Mert oly egyszerű kimondani, hogy te vagy Mária

Dicsértessék neked, Krisztus anyja, Hála néked!

La Vierge à midi


Il est midi. Je vois l’église ouverte. Il faut entrer.
Mère de Jésus-Christ, je ne viens pas prier.

Je n’ai rien à offrir et rien à demander.
Je viens seulement, Mère, pour vous regarder.

Vous regarder, pleurer de bonheur, savoir cela
Que je suis votre fils et que vous êtes là.

Rien que pour un moment pendant que tout s’arrête
Midi !
Être avec vous, Marie, en ce lieu où vous êtes.

Ne rien dire, regarder votre visage,
Laisser le coeur chanter dans son propre langage,

Ne rien dire, mais seulement chanter parce qu’on a le coeur trop plein,

Comme le merle qui suit son idée en ces espèces de couplets soudains.

Parce que vous êtes belle, parce que vous êtes immaculée,
La femme dans la Grâce enfin restituée,

La créature dans son honneur premier et dans son épanouissement final,
Telle qu’elle est sortie de Dieu au matin de sa splendeur originale.

Intacte ineffablement parce que vous êtes la Mère de Jésus-Christ,
Qui est la vérité entre vos bras, et la seule espérance et le seul fruit.

Parce que vous êtes la femme, l’Éden de l’ancienne tendresse oubliée,
Dont le regard trouve le coeur tout– à-coup et fait jaillir les larmes accumulées,

Parce que vous m’avez sauvé, parce que vous avez sauvé la France,
Parce qu’elle aussi, comme moi, pour vous fut cette chose à laquelle on pense,

Parce qu’à l’heure où tout craquait, c’est alors que vous êtes intervenue,
Parce que vous avez sauvé la France une fois de plus,

Parce qu’il est midi, parce que nous sommes en ce jour d’aujourd’hui,

Parce que vous êtes là pour toujours, simplement parce que vous êtes Marie, simplement parce que vous existez,

Mère de Jésus-Christ, soyez remerciée !