José-Maria Heredia: Délidőn (Szieszta) |
Bogár sem zúg, s méh sem döng már ide. A fák alatt ájultan hever el a nyár, A derengő fény a fák közt fel-alá jár, S a moha smaragdló fényét vetíti le. A lombok dómja alá hull a dél, s elnehezülő szempillám mögé már hálót köt még ezernyi fénysugár, mi a sötéten tűzszalagként tovább él. Így a tűzháló ezernyi szikrától teli, fénykörét millió pillehad emeli, s vonzza a fény, és a dús növényzet. Ujjam összegyűjt ezernyi apró szálat, hálóvá izzanak az aranyló szálak, mit vadászként szempillám álmaimra vet.
La sieste Pas un seul bruit d'insecte ou d'abeille en maraude,
|