Triduum
hajnal felé a harmat cseppenését,
akár az Isten, húnyt szemmel nézett,
s a vakonszületettek pillarebbenését...
Ahogy a szürkületben könnyel fohászkodnak
nagycsütörtök éjjelén egy lélegző falon,
csordult serleggel, akár az elbukottak,
úgy itta fel, mint holdfényt régi rom,
mint ahogy lépcsőimádságot mondasz,
növekedni hallotta a fákat a csendben:
élő oltárfosztás, fekete fényű torlasz,
vagy tán nagypéntek volt, csorba, szemérmetlen,
vágóhídi csend a Koponyahegy árnyán;
meglepik a legyek, a csonka Golgota
harmadnapra vakon ébredt, némán...
salva me Domine, salva et libera
