Jaj, a halál ad csak vigaszt e földi létre,
az örök értelem és a remény csak Ő.
Gyógyír, mitől ittas szív gyúl a komor végre,
ha éjbe szállnak, hol vár a bús végidő.

Dacolva jég s vihar fagyos hadával ott,
hol a láthatáron az Ő fénye lobban néha,
Ő a hírhedt szállás, miről az Írás szólott,
itt alhat, ehet, ihat minden szegény és léha.

Az angyal Ő, kinek csodát int az ujja,
az álmot égi szép ábrándokká fújja -,
szegénynek, pőrének Ő az, ki ágyat vet.

Az Úr dicsfénye Ő -, magtár, mi szent és áldott,
vagyon és őshon, mi áld minden koldusságot -,
kapu, kin elérik az örök egeket!

La mort des pauvres

C'est la Mort qui console, hélas ! et qui fait vivre ;
C'est le but de la vie, et c'est le seul espoir
Qui, comme un élixir, nous monte et nous enivre,
Et nous donne le coeur de marcher jusqu'au soir ;

A travers la tempête, et la neige, et le givre,
C'est la clarté vibrante à notre horizon noir ;
C'est l'auberge fameuse inscrite sur le livre,
Où l'on pourra manger, et dormir, et s'asseoir ;

C'est un Ange qui tient dans ses doigts magnétiques
Le sommeil et le don des rêves extatiques,
Et qui refait le lit des gens pauvres et nus ;

C'est la gloire des Dieux, c'est le grenier mystique,
C'est la bourse du pauvre et sa patrie antique,
C'est le portique ouvert sur les Cieux inconnus !