Egyszerű szonett |
(posztumusz vers) Külön világot alkotok magam! Keringve száll a hold, sok újra leltem. Virágbogárka szárnya félve rebben, dübörg egy csúf motor, zihál agyam. Az utca most egy áradó folyam! Az esti szél fütyölve jár a kertben, gyönyörfa illatoz, sok ám a tervem... Az élet oly szép részeg-boldogan! Repül a test, a fáradó agy este, amint kihűl, lehull az éjbe esve, nem segítenek rímek, verssorok... A bolygók és világuk mind kihűlnek, való igazt csinálva, fényt az űrnek. Komor világom oly csodás: forog! Budapest, 2012. |