Olyan sötétek itt az utcák |
Olyan sötétek itt az utcák, amint a házak közt csendben szétcsorognak, tűzfalakra vetnek árnyékot a testek - gázlámpafény - a felderengő holtak. Olyan hosszúak itt az árnyak éjjelente, oly iszonyú ez a papírmasé város, s a gregorián csendben a házak sziluettje - (nem, a templomé...) a gyönyörű és halálos bolthajtásokra - vagy inkább retinánkba - éget emlékképeskönyvet: egynéhány versszak-ablakot, hol aszfaltra folyt a könnycsepparcú élet, egy szempillantásban én is ott vagyok. Mert elveszhetek most, hogy végre megtaláltam a kapualjak öblén a nyíló életet, ki festékek mögött egy szertecsorgó arcban felismer engem, meglát, s eltemet. |