Az értelem és az őrültség párviadalában

Földi paradicsom vagy az emberiség pusztulása? – kérdésre 1961-ben Fritz Baade közgazdász válasza ma is – szerintem érvényes -, idézem: „Az a reménységünk, hogy az értelem és az őrültség párviadala, amelynek most tanúi vagyunk, az értelem javára dől majd el, ha a hit erői nem volnának szövetségben az értelem erőivel…” Legszebb azonban, amit a hegyi beszéd a ma élő emberek és a következő generációk előtt álló problémákkal kapcsolatban mond, a boldogságról szóló egyik igéjében: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5)
Nem tévedés ez? Jézus, aki minden hatalom birtokosa mennyben és a földön, kéri tőlünk: ”Tanuljatok tőlem, mert szelíd és vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek.” (Mt 11,29)
A szelídség? Mosoly. Könny. Simogatás. Csönd. Ennyi az egész. És belső erő, mely a szelíd ember szívében él. Van, és hatással van mindenkire és mindenre. ”A szelídség az a gesztus, mely zavarba hozza az erőszakot és megszégyeníti azt.(Bibó István.) A szelídség lágy érintés, ám ez olyan “gyöngeség”, mint a víz gyengesége, mely medret képes mosni a földben, és sziklákat repeszt csöppje. Vagy viharos erővel hódít, amerre szándéka szerint zúdul. Jézus korbáccsal lépett fel a templomban kereskedőkkel szemben. – A szelíd víz alkalmazkodik, de nem adja fel lényegét. Az ember szelídségében önmaga elveszítése nélkül hajlik, változik, alkalmazkodik. Minden látszat ellenére a szelídség történelmet formáló erő volt, erő most és erő is marad.
A szelídek öröklik a “földet”? Az erőszakkal szemben erő. Sebzetten és holtában is győz. Jézus végig járta a keresztutat, meghalt és feltámadt! A történelmet nemcsak történelmi eszközökkel -fegyverek, diktatúra, zsarnokság- lehet formálni, hanem a “nem történelmi eszközzel” a szelídséggel is. Gondoljunk az indiai Mahatma Gandhira, gondoljunk Martin Luther King ugyancsak győzelemmel végződött harcára, jusson eszünkbe a Nobel-díjjal kitüntetett Kalkuttai Teréz Anya… Hódítók jönnek és mennek, nevüket semmivé fújja a feledés, az említettek harcának eredménye mindenkoron él. És a földet művelő nép, mely fenntartja és szolgálja a mindennapi életet, türelmes szelídségben él!
Az atomfegyverek árnyékában élő emberiség csak úgy bízhat jövőjében, ha nem hiába reméli: az értelem szövetségben a hittel győz a vad erőszakkal szemben. A szelídek kezében van földünk sorsa.
Sőt a hit messzebbre néz. A végső megsemmisülés vagy öröklétezés, örök élet őrült dilemmájára is találunk választ a Jelenések Könyvében: ”Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt.” (Jel 21,1)
Ne félj a szelídségtől! ”Ha győzni akarsz, hajtsd meg a fejed. / Ha uralkodni vágyol, térdepelj! / Ha embertestben Isten akarsz lenni / Szelíden szolgálj örökké / És lábaidhoz gördül ajándékul / A föld.” (Dienes V.)
Nem kétséges, hogy hitünkkel az értelem és őrültség párviadalában kikkel fogunk kezet!