Panasz-ködök gyűlnek
sárga fényhatáron,
felsír az avarban
lőtt lábbal az álom.

Megrokkant derékkal
fúj egy nyári emlék,
aranyvörös színben
méláz, bánat vendég

Ökörnyálkeresztre
feszülnek a fények,
rozsdás sohajában
száll el a nyárlélek.