Az Angyal sasként csap le, mint az égi örvény,
s a hitetlen haját cibálja, karma ragyog;
és hangja zúg vadul: "Ím most ez a Törvény!"
"Akarom, mert én az őrangyalod vagyok."

„Szeresd arcod kéjes vigyora nélkül azt,
ki nincstelen, gaz és rút vagy kábán remeg;
Hogy Jézus elé tedd, ki jő, hozván a vigaszt,
jó tetteidtől szent és dicső szőnyeged.”

Ez hát a szeretet! S ha szíved üszkös roncsa
hűlt, gyújtsd, hogy a dicső fényét újból ontsa,
mert ím, ez az örök és szent önkívület.

S az Angyal úgy áld, hogy míg átkoz, üt és ölel,
a hitványt döngeti hatalmas ököllel,
de az aljas, dühvel vonít neki "Nemet".

Le rebelle

Un ange furieux fond du ciel comme un aigle,
Du mécréant saisit à plein poing les cheveux,
Et dit, le secouant : " Tu connaîtras la règle !
(Car je suis ton bon Ange, entends-tu ?) Je le veux !

Sache qu'il faut aimer, sans faire la grimace,
Le pauvre, le méchant, le tortu, l'hébété,
Pour que tu puisses faire, à Jésus, quand il passe,
Un tapis triomphal avec ta charité.

Tel est l'Amour ! Avant que ton coeur ne se blase,
A la gloire de Dieu rallume ton extase ;
C'est la Volupté vraie aux durables appas !"

Et l'Ange, châtiant autant, ma foi ! qu'il aime,
De ses poings de géant torture l'anathème ;
Mais le damné répond toujours : " Je ne veux pas !"