Giovanni Pascoli - A villám
Menny és a föld, íme, megmutatta, mily' mély:
fojtó, hamuszín rög öklend a szirteken;
nyög az ég - vészterhes, vad terhe féktelen:
fehérsége nő, a lázadás meztelen.
Egy ház tűnik elő, semmiből, hirtelen,
mint egy szem, mely döbbent és nyílik szélesen,
- hogy felpattintsa, majd lezárja azt az éj.
Giovanni Pascoli - Il lampo
E cielo e terra si mostro qual era:
la terra ansante, livida, in sussulto;
il cielo ingombro, tragico, disfatto:
bianca bianca nel tacito tumulto
una casa appari spari d'un tratto;
come un occhio, che, largo, esterrefatto,
s'apri si chiuse, nella notte nera.
Budapest, 2014. április 5.
Budapest, 2014. április 5.