Ne félj sose kimondani az éjjel, hogy a halál olyan könnyű lenne most! Majd felnevetni fájón és buja kéjjel, és menni, mint ahogy vezetik a gyilkost. Keresem azt a régi emberi lényt, ki egyszer önmagam is lettem volna, a vadat, az őst, ezt a távoli fényt, kit anya ringat most is ráhajolva.
|