Egy emberi hangulat nyomon követése

Nem
vágy, nem félelem, s nem az álmunk,
Az
a halvány sejtelem,
A
vándor, az ámuló, mit látunk
Ott
egymás szemében;

És
ritkán. Mert elszáll, mint a szeszély,
Mint
kisded-gondolatban,
Találomra
jön, s játszani remél,
Járatlan,
s tudatlan.

A „lehetőségek
széles földjén”
Találgat
s gyanakszik,
Próbálkozik
néha, s kétely szellőjén
Más
országba szökik.

Beszéddé
lesz e dadogás egy reggelen,
Elveszi
majd sóhajunk,
Emberrel
küzd majd – minddel – a sejtelem
Saját
óráján, amikor meghalunk.

Alice
Meynell: Surmise

The
Track of a Human Mood

Not
wish, nor fear, nor quite expectancy

   Is that vague spirit Surmise,

That wanderer, that wonderer, whom we see

   Within each other’s eyes;

And
yet not often. For she flits away,

   Fitful as infant thought,

Visitant at a venture, hope at play,

   Unversed in facts, untaught.

In
“the wide fields of possibility”

   Surmise, conjecturing,

Makes little trials, incredulous, that flee

   Abroad on random wing.

One
day this inarticulate shall find speech,

   This hoverer seize our breath.

Surmise shall close with man—with all, with each—

In her own sovereign hour, the moments of our death.