Aranylant

Kimentem a mogyorósba

- Fejem lángolt a vad tűzben -

Vesszőt vágtam s lehántottam,

Horgomra egy bogyót tűztem.

Fehér lepkék keltek szárnyra,

Sok lepke csillag ragyogott,

Bogyóm egy patakba dobtam,

S fogtam egy ezüst pisztrángot.

Amikor a földre tettem,

És mentem tüzet szítani,

Valami megzörrent ott lenn,

S a nevem mondta valaki:

A hal egy fényes lányka lett,

Hajában egy almavirág,

A nevem mondta s elszaladt,

Eltűnt a tiszta légen át.

Bár öreg vagyok, s jártam én

Kietlen földön, s dombokon,

De megtudom, hogy merre ment,

Kézen fogom s megcsókolom.

Sétálok majd tarka fűben,

S míg áll a világ és terem:

Holdnak ezüst, Napnak arany

Almáit én majd leszedem.

I went out to the hazel wood,

Because a fire was in my head,

And cut and peeled a hazel wand,

And hooked a berry to a thread;

And when white moths were on the wing,

And moth-like stars were flickering out,

I dropped the berry in a stream

And caught a little silver trout.

When I had laid it on the floor

I went to blow the fire a-flame,

But something rustled on the floor,

And someone called me by my name:

It had become a glimmering girl

With apple blossom in her hair

Who called me by my name and ran

And faded through the brightening air.

Though I am old with wandering

Through hollow lands and hilly lands,

I will find out where she has gone,

And kiss her lips and take her hands;

And walk among long dappled grass,

And pluck till time and times are done,

The silver apples of the moon,

The golden apples of the sun.

The Song of Wandering Aengus