Nézd, hogy terem a föld, és a fa kérge

mily vidám életvonalakat mintáz;

ágaik nyújtóznak s néznek az égre,

a lombsátra árnyékos menedékház.

E langyos puhaság ringat s elaltat,

meleg ölén édes álomba helyez;

és akkor felriadsz: ne áltasd magad!

Az elmúlás és a bánat színe ez,

mert a nyár után az ősz rozsdát terem,

tested hideg és borzongás járja át:

keresed a friss tavaszt, de hirtelen

megérzed az avar rothadó szagát.

     Megbarnul lassan a fiatal rózsa,

     és a vázában szárad ropogósra.

2014-11-08