... egyszer csak elbújt a Nap, ködök jöttek nehéz testtel, a riadt táj rémálomból egész falas freskót fest fel.
Befele fordul az idő, üszkös földön varjak vájnak, úgy kárognak, mintha holnap vége lenne a világnak.
Csak én vagyok, meg a lélek, zörgő masinába zárva - kicsit félek: meredt szemmel kapaszkodom a kormányba.
2014 XI. 11.
|