Oscar Wilde: REQUIESCAT*

 

Halkan járj, itt van ő,
S a hópihék,
Hallgatja, hogyan nő
A százszorszép.

Aranyló hajába
Rőt rozsda bújt,
Tiszta ifjúsága
A porba hullt.

Mint a hó, oly fehér,
S tudja vagy sem:
Asszony volt rég, s ezért
Nő édesen.

Koporsó, súlyos kő
Fekszik mellén,
Szívem úgy fáj... és ő
Pihen békén.

Nem figyel álmában
Semmi versre...
Életem ide van
Eltemetve.

 

 *(Ima a holtak lelkének nyugalmáért) 

Megjegyzés: Oscar Wilde ezt a verset 1874-ben írta, Isola húga emlékére, aki 10 éves kora előtt hunyt el. Wilde 12 éves volt akkor.  2008-01-07 

 

REQUIESCAT

TREAD lightly, she is near
Under the snow,
Speak gently, she can hear
The daisies grow.

All her bright golden hair
Tarnished with rust,
She that was young and fair
Fallen to dust.

Lily-like, white as snow,
She hardly knew
She was a woman, so
Sweetly she grew.

Coffin-board, heavy stone,
Lie on her breast,
I vex my heart alone,
She is at rest.

Peace, peace, she cannot hear
Lyre or sonnet,
All my life's buried here,
Heap earth upon it.