Halkan járj, itt van ő, S a hópihék, Hallgatja, hogyan nő A százszorszép. Aranyló hajába Rőt rozsda bújt, Tiszta ifjúsága A porba hullt. Mint a hó, oly fehér, S tudja vagy sem: Asszony volt rég, s ezért Nő édesen. Koporsó, súlyos kő Fekszik mellén, Szívem úgy fáj... és ő Pihen békén. Nem figyel álmában Semmi versre... Életem ide van Eltemetve.
*(Ima a holtak lelkének nyugalmáért) Megjegyzés: Oscar Wilde ezt a verset 1874-ben írta, Isola húga emlékére, aki 10 éves kora előtt hunyt el. Wilde 12 éves volt akkor. 2008-01-07 REQUIESCATTREAD lightly, she is near Under the snow, Speak gently, she can hear The daisies grow. All her bright golden hair Tarnished with rust, She that was young and fair Fallen to dust. Lily-like, white as snow, She hardly knew She was a woman, so Sweetly she grew. Coffin-board, heavy stone, Lie on her breast, I vex my heart alone, She is at rest. Peace, peace, she cannot hear Lyre or sonnet, All my life's buried here, Heap earth upon it.
|