Karácsonyomhoz |
Ajándék nekem, és ajándék, amit én adok. Az én karácsonyom Názáretben kezdődött, amikor angyal szavára egy Érintetlen Leány a Magasságbeli hatalma által fogant, és a Gyermek nevét is megtudta: JÉZUS. A Bibliában olvasom szavait. - Az Eucharisztiában jelen van oltárainkon, a mise borában, kenyerében őt ehetem, ihatom. - Az arra hivatottak tanításában tőle kapok ismereteket. "Aki titeket hallgat, engem hallgat" - mondotta apostolainak. És mondja nekem, minden embernek: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne." (Jn 6,56) (Ha nem találjuk, talán azért sem, mert mindenütt keressük, de önmagunkba nem ásunk. Mélyre, nagyon mélyre, mélyünk istenképmásáig.) Amilyen hihetetlen, sőt abszurd, annyira igaz. Még azt is mondja: "Aki engem szeret, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt és hozzá megyünk és benne fogunk lakni." Ma panaszolta egy apa, könnyek nélkül, hiszen azokat már elsírta, hogy nemrég temette 26 éves fiát. Álltunk a kertben lomb fosztotta fák között. Néztem. Nézett. "Igen, meghalt.Emberek vagyunk. Fáj. Mikor fog elmúlni?" - szólalt meg elsőnek. " Igen emberek vagyunk, születünk és meghalunk, de éppen jő a karácsony, az Isten Fia megszületett, mint a mi fiaink. Meghalt. De feltámadt. Meghalt , barátom, a fia, de itt a karácsony, Akire a fája alatt gondol, azzal feltámad majd." Igen, aki Benne hisz, szavai szerint örökké él. Karácsony. Látom én is a csillogó-villogó fényeket, ajándékot kapok és adok, vásárlok, vendéget fogadok és vendég leszek, megyek misére - de mindez nekem nem elég, az én karácsonyom az az öröm, hogy "Az Ige testté lett és köztünk lakik ", bennem, bennünk lakik. Fölkínált lehetőség minden embernek! Ha ez így van, akkor igaza van Angelus Silesiusnak: Karácsony. Nekem fontosabb a láthatatlan, mint a látható. Hiszem a hihetetlent. Vélem: minél elképzelhetetlenebb valami, annál igazabb, és Istennek minden lehetséges. |